Megértéssel
kérek mindenkit, hogy tényleg csak üzleti ügyben írjon nekem, mert privát
tanácsok és tőzsdei kérdések megválaszolására sajnos nem futja az
időmből és energiámból. Mindenkinek sok szerencsét kívánok a
tőzsdéhez!
2007.06.07. Vissza az alapokhoz – Conundrum
Két év
után is mindig ugyanide lyukadunk ki. J
2005. június 10. Conundrum, avagy
Greenspan és a Nagy Kérdés
10 éves
amerikai államkötvény hozamszintje az elmúlt 2 évben
2007.06.03. 19 év kómában
Tizenkilenc évet töltött kómás
állapotban egy lengyel férfi. Amikor visszanyerte öntudatát, meglepődve
tapasztalta, hogy hazájában időközben a demokrácia és a piacgazdaság vette
át a kommunizmus és a tervgazdaság helyét. "Amikor kómába estem, a
boltokban csak teát és ecetet lehetett kapni, a húst jegyre adták és a
benzinkutaknál hatalmas sorok kígyóztak. Most pedig azt látom, hogy az emberek
mobiltelefonnal járnak-kelnek az utcán, a boltokban pedig annyi az áru, hogy
szinte beleszédülök" – álmélkodott Grzebski.
1988., a
szöuli olimpia éve mintha csak tegnap lett volna. Aki viszont az elmúlt 19 év
minden napját végigélte, az alig érzékeli a folyamatos változást. Az
elképesztő fejlődést, a szabadság, a kényelem és a jólét beteljesedését.
Soha nem élt még ilyen jól a magyar. És áldhatjuk minden napunkat, hogy nem 20,
50, 70 vagy több száz évvel ezelőtt kell élnünk a nyomorban, éhezve,
fázva, piszkosan, büdösen, háborúban, pestisben, teljes létbizonytalanságban.
Hiszen bármikor jöhetett valaki, aki elvette mindenünket, az életünket, és
kiírtotta családunkat is. Az utóbbi évtizedeket leszámítva az ember sorsa
szenvedés volt a túlélésért. Na ehhez képest ma az a legnagyobb problémánk,
hogy a sok jó dolog közül éppen melyikben lubickoljunk. Úgyhogy becsüljük meg
egy kicsit, hogy ilyen szerencsés korba (és helyre) születtünk, és élvezhetjük
az életet, nem pedig a túlélésért kell szenvednünk, mint minden
felmenőnknek.
PS:
Persze egy dolog mindig jobb volt a múltban: az hogy fiatalabbak voltunk. Ez
vitathatatlan. De aki azzal a hülyeséggel jön, hogy régen sokkal jobb volt, azt
legszívesebben visszaküldeném a múltba. Belepusztulna a
visszarendeződésbe.
2007.05.31. USA GDP – A gyengébbnél is gyengébb
Szokásos
felülvizsgálat során az első nekifutásnál is gyengébb lett az amerikai GDP
mutató: mindössze 0.6%-os éves növekedési ütemben vánszorgott az amerikai
gazdaság az első negyedévben.
Az adat
belső pikantériája, hogy eközben a lakossági fogyasztás töretlen, 4.4%-os
ütemben bővült. Mindent megvesznek. (Hitelre.)
"A
tőzsde a gazdaság tükre" – tanítják a közgazdsági könyvek. Csak
kicsit torzít ez a tőzsdei tükör. Az izmos gazdaság illúziója mögött már
csak hitelekből hízlalt túlfeszített zabálás folyik. (A jövedelmek negyede
már hitelkamatokra megy el. )
PS: A
"remek" hírre természetesen újabb csúcsra ment a tőzsde.
Egyébként
mint tartani lehetett tőle, mindenkit beszippant(ott) a bull. A katasztrófális GDP hírre meg sem rezdült az
egyébként izgága és mindenek felett irányadó volumenű S&P futures. Egy
deka eladási order sem jött. Shortolni már senki nem mer, (minek ha csakis
bukni lehet vele?), longot zárni meg senki nem akar, (minek, ha úgyse bír esni
és úgyis újabb és újabb csúcsra megy a piac és minden másnap dől a lé
magától a margin számlára?) Mindenki bebullozódott. Bloombergen, CNBC-n csak
űberbull csókák csicseregnek. A korai bearregők már mind
kipusztultak, újak meg már nem nagyon mernek előállni. 20-ból 1 aki
károgni mer, a többi 19 meg 100% eltökéltséggel és hittel űberelő
versenyt játszik, hogy ki tud nagyobb Dow Jones célárat mondani. (Most már
15000-es Dowt várnak év végére, és 2000 pontos S&P-t 2008-ra.) Olyannyira
bebullozódott mindenki, hogy egyre olcsóbbnak és olcsóbbnak véli mindenki a részvényeket,
és egyre jobbnak és jobbnak tartják [az egyébként katasztrófálisan szar] makró és [a végletekig életben tartott reménnyel és hittel átitatott] vállalati híreket. Csak a mai
adag: a 0.6%-os csiga GDP adatba belemagyarázzák, hogy az milyen jó. Az S&P
7 év utáni keserves rekordját pedig úgy kommentálják, hogy most 45%-kal
alulértékeltek a részvények, hiszen már 7 éve is ennyi volt az index, és azóta
ugye jobbak a vállalati mutatók. Ehhez képest mit összeparáztak tavaly nyáron
1200-as S&P-nél sokkal jobb fundamentumokkal??!! Hát igen… de végülis a
tőzsdén minél többe kerül egy részvény, annál olcsóbb, nem? ;-)
Mai CNBC
gyöngyszemek:
Video 1: Osztja az észt, csak nincs miből. (Trend Macrós
fazon minden színvonal alatti.)
Video 2: Belemagyarázós erőlködés
2007.05.31. Végre csúcson az S&P500 – 7 év
alatt 0% emelkedés
-Mi
újság Sajókám?
-Képzelje
Hacsek, csúcson a tőzsde.
-No ne
mondja Sajókám…
-"Eszem
¶"-t 1530-ért adják most.
-1530???
Húúú micsoda infláció?? Iskolás koromban még csak 3.14 volt. És mondja Sajókám,
legalább jó az íze? Én még soha nem ettem.
7 évbe
telt mire új csúcsra bírta magát küzdeni a Szent Tehén "Eszempí", a
Standard and Poor's 500 index. Azaz 7 év alatt nulla árfolyamnyereséget
eredményezett a részvényportfólió. Dollárban. Forintban számolva még
katasztrófálisabb a helyzet, ugyanis 2000-ben 300Ft volt a dollár, most meg 200
sincs. Eközben ultranyugis magyar állampapírban duplájára nőtt a pénz.
Tehát míg egy 3 millió forintos kezdeti befektetés magyar állampapírban 6
milliósra duzzadt, addig S&P portfólióban 2 millió forintra olvadt. Vagyis
3x több pénze lett annak aki állampapírba fektetett, mint annak aki amerikai
részvényportfólióba. (Ez emberi léptékkel megint egy szinte behozhatatlan relatív
hátrány. Várhatóan több mint 20 évig fog tartani mire ledolgozza a háromszoros
lemaradást.)
"Még
hogy jó üzlet a részvény hosszú távon??? Magyarázhatok én magának Hacsek mint
egy vak majomnak..." J
Eközben
7 év alatt a piac belsejében egyszerű rotáció ment végbe: a felfújt
információ-technológia és telekommunikáció lefeleződött, energia és
pénzügyi szektor súlya megduplázódott.
2007.05.15. Mintha fogyna
kicsit a hélium
Az
elmúlt másfél hónap töretlen menetelésében elképzelhetetlen volt az esés.
Bármilyen rossz hírek is jöttek, az index legrosszabb esetben stagnált. Egy
kevésbé rossz hír pedig mindig relief rallyt hozott a piacra: "Nincs nagy
baj, emelkedhetünk." Ezért úgy emelkedett felfelé a tőzsde, mint egy
héliummal teli luftballon, amelyet a rossz hírek mint nehézékek fékeztek, a
kevésbé rossz hírek pedig mindig elvágták néhány nehezék madzagját. A héliummal
teli lufi így egyre magasabbra került, miközben süllyedés ugye fizikailag nem
lehetséges. Mivel a piaci szereplők állandóan ezt tapasztalták, ezért ez
aztán egy önmagát erősítő folyamattá vált, amiben elképzelhetetlenné
vált az esés, és minden idők leghosszabb bikafuttatását eredményezte.
Talán
talán, egy icipicit mintha fogyna a lufiból a hélium, a piacból a kakaó.
Korábban minden icipici csökkenésbe azonnal belevettek, amely lendület aztán
újabb csúcsokra vitte az indexet, az utóbbi napokban viszont már nem az
első intraday kitörés halt be. Sőt, két hónap után a semmiből
egyszercsak előkerült egy csúnyácska fekete gyertya is, a tegnapi dojiból
pedig mára hullócsillag szerű képződmény lett. Ilyen market pattern
eddig nem volt jellemző.
Jóideje
elképzelhetetlennek tűnő 20 pontos esés jött az S&P-be, és egyre gyakoribbak a korábban szintén abszolut nem
jellemző behalt napon belüli kitörések.
A Dow ma
még ki bírt menni új csúcsra is, a Russell és Nasdaq viszont még az S&P-nél
is csúnyácskább. A semmiből egyre több markáns fekete gyertya kerül
elő, miközben Dow rekordmenetelés asszisztálása mellett ugyanoda jutottunk,
ahol már 3 hónapja is voltunk.
Ebből
a legfontosabb következtetés az, hogy valószínűleg változás alatt van az
utóbbi idők market patternje, a piac (rövid távú) mintázata, a piacon
uralkodó jellemző hozzáállás, mentalitás. Vagyis ami eddig jóideje
nyerő stratégiának bizonyult, nem biztos hogy továbbiakban is az marad. Ez
pedig váratlan hidegzuhanyt is hozhat jónéhány elkényelmesedett, megszokásból
cselekvő piaci szereplőre.
2007.05.15. Anomália (3) –
Hidegrekord után melegrekord
Alig két
héttel azután, hogy a május elsejei rekordmínuszban elfagyott az ország
gyümölcsöseinek fele, a napokban pár tized fok híján majdnem megdőlt a
melegrekord is. Azaz nem nagyon mértek ennél a 33 foknál melegebbet még soha
május közepén.
Kánikula
után aztán ma megérkezett a markáns hidegfront, ami ismét extrém anomáliat
okozott. Egyidőben 20 fok különbség volt az ország két része között:
keleten 30-33, míg nyugaton már csak alig több mint 10 fok volt.
Rekord
meleg volt az ősz, rekord meleg volt a tél. Már most tavasszal kaptunk egy
kis ízelítőt a 33 fokos kánikulából. Mi lesz itt nyáron???? Attól tartok
jönnek majd a 40 fokok, és 42 fokkal meg fog dőlni az abszolut
melegrekord, és szétfő majd az agyunk. L
Markánsan
emelkedő a trend. Kár hogy nem lehet belongolni. Vagy
valami jó kis 42 fokos knock out opciót kiírni a nagy volatilitásban. J
PS:
Egyébként a CME chicagói tőzsdén vannak ilyesmi időjárás
kontraktusok. És ha jó a tőzsdei termék, akkor ez jó és jobb konstrukció
is lehet a mezőgazdasági termelők számára mint egy biztosítás. Hiszen
egy biztosításba a biztosító kockázata, kockázati tartaléka, költsége, haszna,
de még nyereségadója is bele van kalkulálva, miközben egy tőzsdei termék
mindig színtiszta kétoldali fogadás és pénzügyi elszámolás költségek nélkül.
2007.05.13. Eurobuziós
unalomfesztivál
Én aztán
nem vagyok homofób, de ennyi exhibicionista homár és leszbikus
főműsoridőben szerintem még az RTL Klubban sem szerepelt még
soha. De nem is ez a csömör volt az igazi gond, hanem a páneurópai összunalom.
Ilyen gyenge zenei produkcióknak maximum a járási Ki-Mit-Tudig szabadna
eljutni, de nem az egymillárdos összeurópai dalverseny döntőjébe.
Egyetlenegy
igazi sláger volt csak, a SZERB. Meg is nyerték. Ezen kívül nekem csak a balkáni dallamú
MACEDÓN, a transzos BULGÁR és a rockos MOLDÁV tetszett. (Érdekes, hogy mind a négy a Balkánról. Lehet
azért, mert tényleg jó zenéket csinálnak arrafelé?) A többi felőlem mehet
a zúzdába, a buziparádék meg a Capella színpadára.
Azt meg
végképp nem értem magyar fejjel, hogy egy olyan gigantikus összeurópai
médiaeseményen és kiugrási lehetőségen, ahol egyetlenegy hallás után
szavaz egész Európa, aktuális magyar ütőkártya hiányában miért nem Berkes
Gábor, Pierrot, Benkő László vagy Presszer Gábor profi slágergyáros
kifejezetten kivételes alkalomra tartogatott, bevetésre kész, polcon álló fülbemászó
slágerével indul a magyar versenyző. Ebben a gyenge mezőnyben egy
dallomos, fülbemászó slágerrel győzelemre is esély lett volna. Csak a
szerbekkel kellett volna versenyezni.
2007.05.08. Soha nem volt még
hosszabb bikafuttatás
A
tegnapi nappal a Dow Jones index megismételte 80 évvel ezelőtti páratlan
nyerőszériáját. 27 kereskedési nap alatt 24-szer emelkedett az index, és mindössze
csak 3-szor csökkent.
A
mostani 2007-eshez hasonló 1927-es menetelés volt az eszement eufória
előszele. Tulajdonképpen egészen az 1927-es menetelésig maga tőzsde
viszonylag kordában tartott emelkedést produkált. Igazából semmi extrém
tőzsdei mozgás nem volt 1921. és 1927. között, (hiszen ilyen hozamokat
produkált most is szinte minden emerging market az utóbbi években, pl a BUX
is), csupán egyre jobban bullozódott a hangulat: egyre kitartóbb
bikafuttatásokat egyre rövidebb tökölődések [konszolidációs időszakok
oldalazó mozgásai] követték. Igazi eufórikus szárnyalás azonban az 1927-es
menetelést követő egyéves erőgyűjtés után alakult ki. (Talán nem
is véletlen, hiszen ez a menetelés volt a bizonyítéka, hogy a "tőzsdével
nem lehet veszíteni", és könnyen lehet, hogy ez az esemény volt a
kiváltója, hogy szinte mindenkit beszippantott a tőzsdemámor.)
A 8
évnyi (csupán évi 20%-os átlagos) emelkedést követő összeomlás 40 éves
mélypontra küldte a tőzseindexet. Arról nem is beszélve hogy a vállalatok
nagy része (pl a bankok 40%-a) tönkrement.
És
ezután 25 év kellett mire újra el tudta érni 1929-es csúcsát a Dow Jones index.
2007.05.05. 80 éve nem menetelt így a bika
80 éve,
1927. óta nem volt ilyen nyerő széria a Dow Jones rulettasztalnál. 26
napból 23 alkalommal emelkedett az index, és mindössze csak 3 nap csökkent. És
ezalatt az 5 hét alatt 1000 ponttal szárnyalt az index.
Érdekes,
hogy az 1929-es összeomlás előtti eufórikus meneteléshez hasonló
ismétlődik meg. Az 1929-es összeomlás feltételei természetesen most nem
állnak fent. Ehhez hasonló eufória majd pénzügyi és gazdasági válság csak a
Nikkei 1990-es összeomlása, illetve a Nasdaq 2000-es összeomlása volt. A
jelenlegi helyzet inkább az 1987-eshez KICSIT hasonló krach felé sodródik,
amelyet aztán pár év alatt ledolgozott a piac.
Pár év
alatt ledolgozta az 1987-es krachot a piac.
1987-ben
20 fölötti PE-ről esett alsó tizes tartományba az értékeltség. Most jelenleg
2007-ben pedig 19-es PE-nél tartunk.
Az
osztalékhozamok viszont jelenleg még az 1987-es minimum felét is alig érik el. Jelenleg vészesen alacsonyak az osztalékhozamok. (A vállalati profitok
nem a részvényesekhez kerülnek, hanem saját részvényük árfolyamának mesterséges
pumpálására fordítják a cégek.)
2007.05.03. Anomália (2) – Ami
nem száradt el, az most elfagyott
Soha nem
mértek még ilyen hideget május elsején. Úgyhogy amit a szárazság még nem tett
tönkre, az most elfagyott. A szatmári barack az szinte teljesen, az ország
gyümölcsöseinek pedig a fele fagyott el.
Üzletileg
katasztrófa ez az egész mezőgazdaság. Ha kevés a termés, akkor kevés lesz
a bevétel is. Ha bő a termés, akkor meg a túlkínálat miatt alacsony lesz az
ár, ami még a termelési költségeket sem fedezi. Szóval bármilyen is az
időjárás, a magyar mezőgazdaság szinte mindig szív.
2007.05.02. Brókerarcok –
filmből valóság
Nagyon
ritkán nézek filmet, de mivel belebotlottam az esti híradó után, így kiváncsiságból
megnéztem a Brókerarcok című filmet. Elég uncsi volt, meg nem is
tőzsdéről szólt, hanem tőzsdei ügyleteknek álcázott csalási
gépezetről. Semmit nem érő, szar szemét részvényeket vásárolt össze a
"brókercég" tulaja, majd intenzív telefonos marketingkampánnyal jóval
drágábban rápirította a bepalizott balekokra.
No de a
vicc az egészben, hogy a film készítése után az ötlet alapján egy fehérgalléros
maffiacsoport budapesti marketingesekkel megcsinálta ugyanezt. Vagy másfél évig
hirdettek hatalmas állashírdetésekkel
egy csomó újságban állandóan, angolul jól beszélő fiatalokat keresve több
ezer dolláros havi fizetést ígérve. Érdeklődve vettem én is észre a
hírdetést, és kíváncsiságból még fel is hívtam őket. Állítólag nem is
kellett előre bejelentkezni, csak valamelyik szombat délután besétálni a
Westend Hiltonba, ahol minden szombaton felvétel volt angolul jól beszélő
telemarketingesekből. Érdeklődő telefonhívásom után
természetesen nyílvánvalóvá vált, hogy valamiféle csalásról lehet csak szó,
mert mint kiderült, a munka annyi volt, hogy amerikai telefonszámokat kellett
hívogatni, és részvényeket ajánlani. Úgy kb másfél év után bukhattak le, a
magyar híradók beszámoltak akkor róla, de azóta se hallottam semmit az
ügyről, pedig úgy 100 millió dolláros nagyságrendűre becsülték a
csalást. Szóval egy az egyben megcsinálták Budapesten azt, amit a filmben
láttak.
Valószínűleg
persze jónéhány ilyen jellegű próbálkozás volt már a film előtt is.
És lesz, és van, és zajlik napjainkban is. Ráadásul ma már mindenkit elérnek.
Hiszen az emailes részvény-marketing kampányok ugyanilyen jellegű csalások
modern internetes változata. A csaló bevásárol valami ici-pici bodegacég pár
centes, semmit nem érő szar szemét OTC részvényeiből, majd milliós
email-kampányt indítva, ha már pár tucat balekot aktíválni tud, és azok
elkezdik venni a részvényét, akkor jó eséllyel drágábban tudja rájuk pirítani a
papírokat, mint ahogy ő vette korábban.
A
2007.04.01- es HUMET spam cikkem sem áprilisi tréfa volt, hanem egy pontosan
ilyen valós marketing-kampány.
PS:
Közben a hazai pilótajáték-szervezés úttörője és koronázatlan
királynője, a legendás Tribuszerné valószínűleg már rég szabadult. J
2007.04.29. USA GDP – Tovább a lejtőn
Mint ahogy várható volt, folytatódott a negatív
tendencia, és tovább romlott az amerikai gazdasági konjunktúra: még
lassabb növekedés, még nagyobb inflációval.
Reál GDP növekedés üteme = 1.3%
GDP árindex [legszélesebb inflációs mutató, az
áremelkedés átfogó üteme] = 4.0%
PCE árindex [lakossági fogyasztási kiadások inflációja] = 3.4%
PCE
magárindex [lakossági kiadások inflációja élelmiszert és energiát kiszűrve] = 2.2%
Egyre lassuló gazdaság, az utóbbi évek legkisebb
növekedése.
Az évezred legnagyobb inflációja: 4%-os ütemben
emelkedtek az árak 2007 elején.
Ráadásul
a legdurvább, hogy a lakossági fogyasztás lendülete még nem is esett
különösebben vissza 2007. első negyedévében, masszív 3.8%-kal nőtt,
és egyéb más romló tényezők eredője eredményezte a gyenge GDP-t. Még
egy utolsót pumpáltak a lakossági hitellufiba mielőtt negyedév végén aztán
kidurrant a subprime lending. Úgyhogy az első negyedéves számokban ezek a
durvaságok még nem is tükröződnek igazán, hanem csak az alapjárati
lassulás köszön még csak vissza. A fekete leves még majd csak ezután jön, és
majd csak a következő negyedévekben fog igazán begyűrűzni, és
nem lepődnék meg, ha egyszercsak bekopogtatna a recesszió.
9
hónapja tart a negatív hírözön, 9 hónapja romlik az amerikai konjunktúra, 9
hónapja hónapról hónapra bárki láthatja hogy baj van, és egyre nagyobb baj
lesz, ennek ellenére 9 hónapja szárnyal a tőzsde, és nem akar tudomást
venni róla. 9 hónap alatt eközben 2000 pontot emelkedett a Dow Jones index. 9
hónapja 2006.07.28. USA GDP: Megörült vagy
megőrült a piac??? cikkem óta kommentálom a romló amerikai konjunktúrát, és az ezzel
párhuzamos irracionális tőzsdei reakciókat. Ehhez már semmi újat nem tudok
mondani, mert csak magamat ismételném. (Semmi többet nem tudok mondani. Kérem
kapcsolja ki!)
2007.04.25. Dow 13000 – Meddig szárnyal még a
tőzsde???
Válaszol a legbefolyásosabb ember. Klikk ide!
2007.04.18. Budapesti
Olimpia??? – Álmodik a nyomor BOMmeg!
Egyetlen
szavazat sem támogatta a horvát-magyar foci európa bajnokságot. Tehát még egy
fél EB rendezését sem bízná a magyarokra senki. Na most akkor mi a fenének
erölködik itt bárki is olimpiával, ahol 100 sportág van, ha egy fél sportág fél
szervezésére sem tartják képesnek Magyarországot??? (Igen, egy fél sportág
felére, mert az olimpián még női foci is van.)
Amikor a
Bokros csomag után alig pár évvel 1999-ben Orbán Viktor előállt az
olimpiával, akkor röhögőgörcsöt kaptam. Akkortájt egyetlenegy építmény
lett volna alkalmas olimpiai rendezvény lebonyolítására, a Budapest
Sportcsarnok, ami viszont pár hónap múlva porrá égett. Tehát semmilyen alkalmas
sportlétesítménye nem volt az országnak, amikor elkezdték fűteni az
olimpiai lázat. 5 évbe telt mire újra felépítették a sportcsarnokot, és
sportlétesítményileg most ugyanott tartunk mint 10 évvel ezelőtt: 1db
alkalmas sportcsarnokunk van. Na most ilyen sportlétesítményből kellene
legalább 20. Az elmúlt 10 évben két EB-t
tudott Magyarország rendezni. Atlétikai EB-t az életveszélyes félszáz éves
Népstadionban, és nagy nehezen legutóbb a Margit szigeti úszó EB-t, amely
építkezése botrányba fulladva az utolsó utáni pillanatban készült el.
Tehát
egy olimpiához teljesen nulláról kellene indulni. A görögöknek 6 milliárd euróba
került az olimpia, és ott is botrányba fulladt a katasztrófális elcsúszás. (Az
állami költségvetési hamisítási botrányáról nem is beszélve, ahol lazán kamu
költségvetési adatokat kajáltattak be az Unióval.) Legalább 10 milliárd
euróba kerülne egy olimpia. (Sőt, nálunk még 20-30%-kal többe, mert
ennyi pénzt legalább kilopnának tradícionális magyar népszokás szerint az éppen
hatalmon lévők.) Tehát 10 milliárd euró, azaz 2500 milliárd forint. Ez 10
évre leosztva is évi 250 milliárd forint plusz költségvetési kiadás. Na most
ezt hogyan is képzeljük a 3% alatti uniós kritérium helyetti 10%-os
világranglista vezető költségvetési hiány mellett? A 20 billiós magyar
GDP-hez viszonyítva maximum 600 milliárd forint lehetne a költségvetés éves
hiánya. Ehelyett 2000 milliárd a hiány. 1400 milliárd forinttal több. Na most
akkor ehhez még csapjunk hozzá plusz évi 250-300 milliárdot??? Katasztrófális a
magyar költségvetés önmagában is, és semmire nincs benne pénz, és legalább 1000
milliárdot kell vérrel verítékkel lefaragni. Ilyen katasztrófális körülmények
között elképzelhetetlen egy magyar olimpia. Nyugdijra és egészségügyre sem lesz
pénz, nemhogy olimpiára, emberek!!!
És
nézzük már meg kik tudtak eddig olimpiát szervezni! Japán, Németország, Kanada,
Ausztrália, Szovjetunió, Egyesült Államok. Mind bazi nagy országok, amelyek
költségvetése elbírja. Csak 3 kis ország tudott bekerülni a klubba: Szöul,
Barcelona, Athén. De a katasztrófális görög szerencsétlenkedés után mégegyszer
soha nem adják kicsi és szegény ország kezébe a rendezést, mert az ultra nagy
rizikó. Csakis tőkeerős rendező országnak van esélye. A
következő olimpiákat Peking és London rendezi. Tehát vagy nagynak, vagy
gazdagnak kell lenni. Mi viszont mindkét szempont alapján a lista alján vagyunk.
Izgalom,
mozgalom, népszavazás! – Tessék választani: Csatorna vagy olimpia?
A másik,
hogy Magyarországon már így is rendkívül nagy életszínvonalbeli és
életkörülmények közötti különbségek vannak Büdipest és vidék között. Egy
budapesti olimpia 10 évre teljesen elvágná a vidéket bármiféle
fejlődéstől, hiszen egyetlen fillért sem lehetne akkor a vidékre
költeni, és minden infrastruktúrális erőforrás és kapacitás a
fővárosban koncentrálódna. Na most akkor elképzelem, hogy Józsi bácsi és 4
millió falusi társa felveszi a gumicsizmáját, (mert aszfalt út nincsen az
utcában, csak fél méteres sártenger), és elmegy népszavazni, hogy neki
Szamostatárfalván budapesti olimpia kell-e, vagy esetleg csatorna, hogy ne a
saját szarának a szagát kelljen szagolnia az udvari emésztőgödör bűzében
majd 80 éves korában is.
Szóval
ez az egész budapesti olimpia közgazdasági nonszensz. Maximum paraolimpiát
tudnánk rendezni. Rokkantnyugdíjasból úgyis nálunk van a legtöbb a világon.
PS: Ha
az olimpián kívül esetleg érdekel, mi Szamostatárfalva legfrissebb infrastruktúrális fejlődése,
akkor klikkelj ide!
2007.04.17. Of course Jim Rogers
Sok
érdekes dologról lehetne írni, csemegézni, mazsolázni… ha lenne erre valakinek
ideje és energiája. Így legtöbbször neki sem kezdek, aztán amikor van egy kis
ideje és ereje az embernek, akkorra aktualitását veszti a téma.
Soros
György egykori partnerére, Jim Rogersre érdemes figyelni. Bár elég szkeptikus
vagyok azzal szemben, hogy mennyire gondolja komolyan amit mond. Egyrészt
azért, mert minden mondatát azzal kezdi, hogy "of course". Márpedig a
tőzsde világában ilyen aztán pláne nincs hogy "of course" mert a
tőzsde világában semmi sem értődik "természetesen". Senki
nem tudja előre megmondani, hogy hogyan fog viselkedni a birkacsorda,
vagyis a piac. Még Jim Rogers sem. Másrészt 80 dollárnál is azt mondta, hogy
"Persze hogy 100 dollár lesz az olaj!", aztán pár hónappal
később 50 dollárnál is ugyanezt mondta. 700 dollár feletti aranyárnál is
azt mondta, hogy "Persze hogy 1000 dollár lesz az arany", aztán pár
hónappal később 550 dollárnál is ugyanezt mondta. Persze már régóta
mondja, időben szólt még az elején, és lehet hogy 1000 dollár is lesz az
arany, meg 100 dollár az olaj, de ezt így "of course" természetes
egyszerűséggel nem lehet letrédelni ekkora visszaesésekben és
volatilitásban. Vagy akkor olyan kicsi pozíciót lehet csak bevállalni, hogy
azon meg orbitálisat biztosan nem lehet majd keresni. (Of course not. Persze
hogy nem. J )
De azért
érdekes és elgondolkodtató dolgokat mond a világutazó spekuláns, meghallgatni
mindig érdemes. Február végén az alábbiakat mondta az esésről,
akarom mondani zizegésről. (Egyébként ő már jóval Greenspan beszólása
előtt borítékolta a recessziót 2007. végére. Tutira. Of course.)
2007.04.16. Eredményszezon
Várhatóan
jelentősen lassul az amerikai vállalatok eddigi 15-20%-os profitnövekedési
dinamikája. Az elmúlt 14 negyedév mindegyikében 10% feletti volt az aggregált
vállalati profitnövekedés, 2007.
első negyedévére azonban csak 3%-os profitnövekedést várnak az S&P500
index komponenseitől. Persze a végleges eredményszámok a becsléseknél
általában jobbak, tipikusan 3%-kal, hiszen a becslésekkel mindig óvatos az
ember. 6%-os eredménybővülés önmagában már nem is lenne rossz, de még ez
is alatta marad a jelenlegi bull market konjunktúrájának bármelyik
negyedévének. Jelenlegi überoptimista hangulatot azonban valószínűleg csak
profitrecesszió [profitcsökkenés] tudná letörni. Mivel azonban az utólagos vállalati
jelentések majd fél évet (egy kis kreatív könyveléssel pedig akár további
negyedéveket is) késnek az előremutató indikátorokhoz képest, ezért az
első negyedéves számokban erre nincs túl sok esély, de a tendenciáknak
jelezhet iránymutatást, hogy az elmúlt 9 hónap negatív hírözönéből mi fog
realizálódni a vállalati profitszámokban. A profitnövekedés lassuló dinamikája
az már biztos, de ez még önmagában nem lenne katasztrófa. Sokkal kérdésesebb,
hogy tovább tart-e a lassulás és stagnálás lesz belőle, vagy esetleg
visszaesnek a profitok, és hogy időben meddig lesz tartós ez a lassulási
tendencia.
A
vállalati profitok tetőzését jelezheti az is, hogy 50 éve nem látott
szintre emelkedett a vállalati profitok nagysága a GDP-hez viszonyítva. A 9%-os
historikus átlaghoz képest a GDP (vagyis tulajdonképpen a nemzeti jövedelem)
12%-át zsebelték be a vállalatok. (Érdekes, hogy hasonlóan nagy arányú
vállalati profitok a nagy gazdasági válság és tőzsdei összeomlás
előtt, 1929-ben voltak.)
Másrészről
viszont az egyre globálisabbá váló világpiacnak köszönhetően, az S&P
500 vállalatainak profittömege már 40%-ban származik külföldről. Márpedig
a világgazdaságra rendkívül prosperáló várakozások vannak 2007-re, így az
amerikai exportpiacok masszív eredményeket hozhatnak. Különösen, hogy az
agyonshortolt, ultra alacsony dollárnak köszönhetően Amerikából importálni
rendkívül olcsóvá vált [tehát az olcsó ár miatt volumennövekedési hatás], ráadásul a
külfoldi pénzek és profitok dollárban még többet érnek [vagyis az árfolyamnyereség
értéknövelő
hatással is van az exporteredményekre]. Tehát kétszeresen
kedvező tendencia a dollár gyengülése az amerikai exporteredményekre,
vállalati profitokra.
Alul az S&P500 index az elmúlt 10 évben, felül
az index pontértékéhez viszonyított aggregált profittartalom.
Az ábrán
mellesleg szemléletesen lehet látni, hogy miért félelmetes dolog a recesszió a
vállalatokra nézve. Ugyanis a vállalati profitok a legérzékenyebbek a
konjunktúra változásokra. A 2001-es röpke kis recessziócskában felére estek a
vállalati profitok, és onnan kellett újra kinőniük magukat, és így
összességében a 10 éves periódusra jutó átlagos profittömeg a ciklus elejére
jellemző szintet jelentette csak. Szemben az optimista piaci
várakozásokkal, amely ha bekövetkezett volna, akkor a 10 év alatt kb dupla
akkora vállalati profittömeget jelentett volna, mint ami valójában végül
bekövetkezett. Mindeközben 2000-ben valójában 50-es forward PE felé sodrodott a
piac, szemben az elemzők által vélt 25-össel szemben. (Amely 25 is már
borzalmasan drága értékelési szintet jelent.) Így nem is csoda, hogy az
optimizmusra rácáfoló recesszióban tulajdonképpen lefeleződött a
tőzsdeindex, és 7 év után még máig sem sikerült elérnie korábbi
magasságait.
ÉRTÉKELÉSI
SZINTEK – OLCSÓ VAGY DRÁGA?
Az
S&P500 index P/E mutatója jelenleg 18, vagyis átlagosan a 2006-os vállalati
eredmények 18-szorosát érik a részvények. Ez teljesen normálisnak mondható, kicsit
a 17-es historikus átlag felett van. Az átlagos osztalékhozam viszont csak
1.74%, mely ultra alacsony, durván fele a historikus átlagnak. Pedig ugye lenne
miből, de a vállalatok nem nagyon akarnak osztalékot fizetni. Sokkal
inkább saját részvényük vásárlására költik a pénzt, hogy a piacon a vételi
oldalt erősítsék. (És ha sikerül feljebb pumpálni ez által az árfolyamot,
akkor "mellesleg" a vezetői részvényopciós programokkal a górék
brutál nagy pénzeket tudnak kiszedni a vállalatokból [a többi részvényes rovására]. Pláne
ha simlisen kedvező bázis időpontra dátumozzák vissza a
szerződéseket utólag. Ahogy ez sok esetben ki is derült.)
Nyilasi
Attila –
http://nyilasi.tozsdeforum.hu